VÁLOGATÁS A MEGHATÁROZÁSOKBÓL
A társadalomtudományok terén az identitás fogalma stratégiai szerepben tűnik fel, noha különböző értelemben használják. Általában a társadalmi identitás kifejezést nagyon széles értelemben használják, és azokra a módokra utal, ahogyan az egyének és a közösségek az egymás közötti interakcióikban elhelyezik magukat.
Ezt a folyamatot az identifikáció dinamikája jellemzi, ami nem más, mint a jelentés újrateremtésének folytonos körforgása, amelynek során az identitás a kultúrában megteremtődik, elhasználódik és szabályozódik - tehát a reprezentáció szimbolikus rendszerei alkotják meg a jelentéseket az adott kulturális és társadalmi környezetben adoptálható identitásokról (Hall, 1977).
A jelentésadás a különbségeken alapul, márpedig a különbségeket a kultúra számára is keretként szolgáló osztályozási rendszer biztosítja (Douglas, 1987). Az osztályozási rendszer alapja a szimbolikus reprezentáció, amely egyúttal a saját és a másik csoport (in-group, out-group) egyértelmű megkülönböztetését teszi lehetővé. A szimbólumok rendszere, Bourdieu szerint, áthatja az identitás mezőit, mint amilyen a család, munkahely stb. Ily módon a szimbólumok a társadalmi reprezentáció részét képezik, amint a meghatározó viselkedési minták is, beleértve a dominancia gyakorlatát is.
A csoportidentitás a szimbolikus reprezentáció stb. elemeinek átfogó szintézise és konkrét szerveződése gyanánt fogható fel, és az olyan, a társadalmi totalitás körébe tartozó kategóriákkal ragadható meg, mint a demográfiai adatok, mentalitás, társadalmi szerveződések és tevékenységek, történelem.
A társadalmi alcsoportok különböző típusúak lehetnek, amelyek mindegyike az identitás sajátos meghatározásával bír. Ennek megfelelően a társadalmi alcsoportok típusai azon kategóriasornak megfelelően különböznek, amelyet a csoport tagjaira jellemző társadalmi reprezentáció kifejez. Ha ez fennáll, ebben az esetben beszélhetünk közös identitásról. A kategóriasorok széles körben változhatnak, ezek alapja lehet a nemiség (gender), az etnicitás stb.
E szerint két perspektívában értékelhetjük az identitás szerepét egy adott társadalmi összefüggésben.
Az esszencialista perspektíva tétje az, hogy vajon az identitás meghatározható-e a tulajdonságok világos, autentikus rendszerével, amely leírja a társadalmi életben található identitást, s amely kiindulópont lehet a számára a társadalmi kontextusban elődlegességet biztosító politika irányába (Woodward, 1997). Másfelől a nem-esszencialista perspektívában, ahogyan ez némely feminista irányzatokban megjelenik, az identitás fluidnak mutatkozik, amelynek a sajátosságai új körülmények között megváltoznak vagy megváltoztathatóak, s nincs az időnek ellenállni képes, esszenciális identitás-meghatározás.
Némelyek azonban úgy érvelnek, hogy a kortárs társadalmi szituációban az identitás válságban van, amely egy szociológiai ténynek köszönhető, nevezetesen, hogy nem létezik társadalmi mag vagy centrum, mint például az osztály, ami garanciát nyújthatna az identitás magja számára is.
E diskurzusban a globalizáció hatásai gyakran szerepelnek a vita tárgyaként (Giddens, 1990).
Új identitásformák alakultak ki, amelyek az ún. 'identitáspolitikák', s ezekre támaszkodva új társadalmi mozgalmak révén küzdenek az elismertetésért. Mi több, általában komoly kihívást jelent a liberális demokráciák számára az, hogy bizonyos társadalmak egy adott helyzetben miként értékelnek egy-egy identitásformát.
A társadalmi szereplők identitása több, mint a külső vagy objektív referenciák listája, amely megválaszolhatná a kérdést: ki a társadalmi szereplő? Ez azt jelenti, hogy pszichológiai, szociálpszichológiai és kulturális komponensek is lényeges szerepet játszanak az identitás meghatározásánál.
A jelentésadás - s ezzel összefüggésben az identitás magja - számára feltételként szolgálnak a saját és a másik csoport (in-group, out-group) megkülönböztetésének eszközei, többek között a szegregáció és a diszkrimináció.
Minden társadalmat jellemeznek bizonyos kategóriák, amelyek a társdalom minden tagjára jellemzőek. Ez a koherencia, és emellett az adott szimbólumrendszerhez és társadalmi képzetekhez való tartozás tudata miatt mondhatjuk azt, hogy egy társadalom több mint egy csoport, azaz hasonló jegyekkel bíró individuumok puszta összessége. Mindazonáltal, miután az identitás magját nem lehet egy kategóriával vagy egyetlen kategóriasorral meghatározni, a társadalom minden egyes tagja egy alcsoporthoz tartozhat, amely más kategóriákkal határozza meg magát, mint a társadalom többsége.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szótári meghatározások:
1. Egy létező dolog azonossága, ahogy egy személy vagy dolog megnyilvánul, és ami alapján az megkülönböztethető lesz. Az identitás az alapvető tulajdonságok összessége, amelyek segítségével önállóan elnevezhető egy létező élőlény vagy dolog a jellemzői alapján, amelyek lehetővé teszik, hogy elkülöníthető legyen a hasonlóktól.
A név hozzátartozik az identitáshoz. A személyiség is része saját identitásunknak, amihez hozzátartozik a megjelenésünk is. A tárgyaknak is megvan a saját identitásuk.
2. Önazonosság, amely egy személy vagy egy csoport saját magával kapcsolatos tudása: tudja ki ő, hol van, milyen tulajdonságai vannak, és mi a szerepe.
A politikai pártok sokszor keresik az identitásukat. A tanár saját identitásából fakad, hogy szereti a gyerekeket. (Wiki szótár)